Jelenlegi hely

Címlap

2015/1

Tokajiné Fazekas Éva:

 

A közös európai menekültügy megvalósításának szakaszai, illetve jelenlegi helyzete Olaszország érintettségén keresztül – avagy hogyan működött „élesben” a közös európai menekültügyi rendszer a 2011-es menekültáradat idején

 

ELŐSZÓ

 

Menekültek, illegális bevándorlók és Olaszország. Ez a három szó 2010 végétől többször jelent meg egy kontextusban a magyar és a külföldi sajtóban, valamint menekültügyi jelentésekben. Ennek elsődleges oka az Olaszországot ért illegális bevándorlók nagy hulláma, másodlagos oka az előbb említett menekülthullámokat gerjesztő észak-afrikai krízis, mely rásegített a már korábban is – földrajzi adottsága miatt - leterhelt olasz menekültügyi ellátás problémáinak felszínre kerülésére.

A dolgozatom előlapján található képet is a 2010-2011-es helyzetet, illetve a jelenleg, 2012-es állapotokat leginkább összefoglaló jellemzése céljából helyeztem el. A csöppnyi Lampedusa szigetén történtek ugyanis mutatják, hogy sem Olaszország, sem az Európai Unió nem volt felkészülve egy ehhez hasonló krízishelyzet azonnali kezelésére, annak ellenére, hogy a korábbi években pont e problémák együttes kezelésével kapcsolatban egyeztek meg a tagállamok képviselői és rakták le a közös menekültügyi rendszer alapjait.

Olaszország joggal érezhette magát problémáival egyedül hagyva, hiszen, ahogy a dolgozatomban szereplő adatok is mutatják, az ország területére tagállamok szerte messze a legmagasabb számban léptek be menekültek és illegális bevándorlók 2011-ben. A nagyszámú menedékkérő és az azt ellátó rendszer korlátozott rendelkezésre állása a közhangulatot is befolyásolta. Az ország több részén tüntetések, míg Lampedusa szigetén fizikai erőszakba torkolló összecsapások történtek a helyi lakosok és a bevándorlók között. Azonban az i-re a pontot a franciák Olaszország felé szigorított határellenőrzése tette fel, amikor a hatalmas menekültáradat tagállamok felé levezetését – más szolidaritási felajánlás hiányában - abban látta az olasz kormány, hogy ideiglenes tartózkodási engedély megadásával az illegális bevándorlókat továbbengedi más tagállamokba, elsősorban a tunéziai származású bevándorlók által preferált Franciaországba.

A palesztin nemzetiségű hontalan menedékkérők kérelmének elbírálására vonatkozó bírósági döntések értelmezése, különös tekintettel a magyar bíróságok joggyakorlatára

A palesztin nemzetiségű hontalan menedékkérők különleges jogi helyzetének háttere

Az 1948-as izraeli-arab konfliktust követően közel 750.000 palesztin hagyta el korábbi lakóhelyét és elsősorban a környező országokban, így Libanonban, Egyiptomban, Szíriában, az újonnan létrejött Jordániában, valamint Ciszjordániában és a Gázai övezetben találtak menedéket.

A közös európai menekültügy megvalósításának szakaszai, illetve jelenlegi helyzete Olaszország érintettségén keresztül – avagy hogyan működött „élesben” a közös európai menekültügyi rendszer a 2011-es menekültáradat idején

 

 

 

 

ELŐSZÓ

 

A XX. század első felének társadalmi katasztrófái következtében menekültek áradata hagyta el hazáját. Ez kényszerhelyzetet idézett elő a célországokban, akiket váratlanul ért a vándorlás. A nemzetek megoldást kerestek a helyzetre. Az első világháborút követően már nem lehetett szabadon költözni Európában. A második világháborúban az emberi jogok semmibevétele katasztrófákba torkollott.

A felnőtt magyar lakosság évek-évtizedek óta meglehetősen elutasító az idegenekkel szemben, legalábbis erre utal a TÁRKI153 immár közel 20 éves idősora, amelyben azt kérdezik minden évben, hogy a válaszadó szerint minden menedékkérőt be kell-e engedni az országba vagy sem.

A 2015 januári párizsi terrortámadások kapcsán néhányan – főleg politikusok[1] – felvetették, hogy a terrorcselekmények és ezek kockázatának növekedése alapvetően a bevándorlás erősödésének köszönhető. Kérdés az, hogy valóban fennáll-e ezen ok-okozati összefüggés?