Jelenlegi hely

Címlap » 2015/1

A 2015 januári párizsi terrortámadások kapcsán néhányan – főleg politikusok[1] – felvetették, hogy a terrorcselekmények és ezek kockázatának növekedése alapvetően a bevándorlás erősödésének köszönhető. Kérdés az, hogy valóban fennáll-e ezen ok-okozati összefüggés?

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg, hogy valóban növekedett-e a terrorcselekmények száma. Ehhez viszont meg kell jegyeznünk, hogy a terrorcselekmények vonatkozásában, főleg nemzetközi összevetést lehetővé tevő, illetve globális szintű adatok, adatbázisok száma igen szűkösnek tekinthető.[2] Tekintettel arra, hogy jelen esetben alapvetően a tendenciát, illetve a nagyságrendet kívánjuk vizsgálni, ezért a leghosszabb időintervallumot feldolgozó adatbázist, Global Terrorism Database (GTD)[3] célszerű felhasználni.

 

 

A grafikonból jól érzékelhető, hogy földünkön a terrorcselekmények száma az elmúlt közel másfél évtizedben a hatszorosára nőt, ezen belül is 2011 után történt ugrásszerű (két és félszeres) emelkedés. A kérdés csak az, hogy hol is nőtt meg nem csak a terrorcselekmények valószínűsége, hanem a „kézzelfogható” valósága?

Ha az adatokat áttekintjük látható, hogy a 2013-ban globálisan elkövetett összes terrorcselekmény (11952 eset) több mint felét (6508 eset - 54 %), három országban élőknek kellett elszenvednie és ez a három ország Irak, Afganisztán és Pakisztán. Közismert tény, hogy az első két országban a „fejlett-nyugat” folytatott több mint egy évtizedes háborút éppen a terrorcselekmények visszaszorítására hivatkozva, majd katonái kivontak. Köztudomású az is, hogy Pakisztán az Afgán háború „oldalvizén” került a terrorfenyegetettség ilyen magas szintjére, ugyanis ide menekült át a tálibok és az Al Kaida harcosok nem kis része és innen folytatják tovább a harcukat. Talán érdemes elgondolkodni a kauzalitás elve alapján, hogy tehát kik és milyen mértékben voltak is okozói a jól érzékelhető terrorcselekmény szám növekedésnek?

Ezek után nézzük meg a „bevándorlási” adatokat. Tekintettel arra, hogy a „bevándorlás” fogalma igazán sem a nemzetközi migrációban sem a magyar joggyakorlatban nincs egyértelműen tisztázva, ezért inkább – tekintettel arra is, hogy a kiindulási pontunkként jelentkező nyilatkozatok is erre utaltak – a „menekült kérelmet benyújtókat”. Először is a globális adatokat.[4]

 

 

Az adatok egyértelműen mutatják, hogy az elmúlt években a menekülők célpontja – legalábbis a fejlett országok között – leginkább Európa, mivel még észak-Amerikába is csak ötödannyian próbálnak meg bejutni, mint az „öreg kontinensre”. Nem is beszélve a többi fejlett térségről.  

Talán itt kell megjegyezni, hogy sokan nem tudják, vagy csak nem akarják tudomásul venni, hogy a földünkön meglévő menekült problémáknak csak a töredéke érinti a fejlett országokat, tudniillik például a 2013-as évben, a fejlett államokba jelentkező valamivel több mint hatszázezer menekültkérő, a világ menekülőinek (10,7 millió ember)[5] mindössze 5,7%-a. A legnagyobb menekült tömeget befogadó államok ugyanis Pakisztán 1,6 millió menekülttel, Irán 857 ezer befogadottal, Libanon 856 ezer menekülttel, Jordánia 642 ezer és Törökország 610 ezer menekült befogadásával.[6]

Térjünk azért vissza a fejlett országokba érkező menekültkérelmet benyújtókhoz. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az ide érkező menekülők zöme (30,7 %)[7] egy szűk régióból (Irak, Afganisztán, Pakisztán, Irán, Szíria) érkeztek. Vagyis azon országokból, melyeket már fent is említettünk és nemrég vonultak ki onnan a „csapataink”, illetve azon országból érkeznek, amelyben már lassan négy éve polgárháború folyik és a „civilizált” nyugat igazán nem volt képes semmit sem tenni az ártatlan civil lakosság megoltalmazása érdekében.

A fentiekből levonható talán az a következtetés, hogy a menekültek egy részének (mint láttuk a legnagyobb részük el sem jut a fejlett országok közelébe) hozzánk való menekülésében esetleg nem csak a „fejlettségünk”, gazdasági színvonalunk húzó hatása, hanem az ún. toló[8] hatás is érvényesült. És ez utóbbi hatás kiváltásában nekünk is jelentős szerepünk lehet…

 

Az objektivitásra törekedve azért nézzük még tovább az adatokat. Ha az Európai Unió menekültjeivel, illetve a bevándorlásuk megakadályozásának kérdéseivel kívánunk foglalkozni akkor a Frontex[9] adatait érdemes megnézni.  

 

 

Az Unió határellenőrzési ügyek összehangolásáért felelős szerv adatai[10] szerint a 2008-10 közötti negyedévenkénti (stagnáló) 50-60 ezer fő menekülő száma 2011-től lényegében lineárisan emelkedik 2014 nyaráig[11], a második negyed évi 113 ezres szintre.  Vagyis lényegében megduplázódott az elmúlt három év alatt a menekült kérelmet benyújtók száma közösségünkben. Érthetően, ahogy a fejlett ipari államokban, így az Európai Unióba főleg a már említett iraki, afgán, pakisztáni és szíriai menekültek érkeztek, ők teszik ki a hozzánk érkező menedékkérők harmadát.[12] Az Uniós szinten érzékelhető növekedést viszont szinte kizárólag a szíriainak „köszönhető”. Ugyanis míg 2010 második negyed évében még ezernél kevesebb (960 fő) szíriai állampolgár kért menedéket az Unióban, majd – előbb lassan emelkedve (1500-3000), majd 2012 második felétől meglódulva (7-9 ezer), 2013 második felétől megduplázódva (18-19 ezer) nőtt meg a menekülök száma – 2014 második negyedévében már meg haladta a 22 ezret. Ez talán úgy is értelmezhető, hogy az ún. „Arab tavaszt” követően néhányan már nekivágtak a nyugati útnak (ahol biztonságot reméltek), de a többség – milliós nagyságrend, lásd fentebb az UNHCR adatokban – a szomszédos országokba menekült a polgárháború elöl és várta, hogy vége legyen, illetve, hogy a nyugat által „hitegetett” megoldás megszülessen. De csak egyre durvult a helyzet, így 2012 végén egyre többen feladták a reményt, hogy valaha hazatérhetnek, így ők is elindultak nyugatnak. Majd 2014-re, amikor már az Iraki és Levantei Iszlám Állam – ISIS (majd Iszlám Állam – IS) kialakulását, majd hódítását és pusztítását megtapasztalták, újabb nagyobb hullám indult el, mivel már végképp nem látják a remény, hogy segít nekik valaki valaha békét teremteni hazájukba, hogy visszatérhessenek.

Mindeközben ahogy az az adatokból is jól kivehető, hogy a „Schengen Land”[13] területén az illegálisan tartózkodók száma nem nőt, sőt inkább csökkent. Ezen időszakban a határellenőrzés során visszairányítottak száma is stagnál, ami azt jelenti, hogy a valamilyen oknál fogva – elsősorban biztonsági – kockázatot jelentők száma sem emelkedett meg, annak ellenére, hogy a migrációs nyomás jelentős mértékben megnövekedett.

Azt hogy hogyan változott a terrorfenyegetettség az EU-ban, elmúlt években, talán a legautentikusabb, ha az EUROPOL terrorizmussal kapcsolatos jelentését[14] vesszük elő.

 

Tehát miközben egyre nagyobb a „bevándorlás”, illetve a menedékkérők száma, a terrorcselekmények, illetve azon személyek száma[15], akik „jó okkal” ilyennek előkészítésével gyanúsíthatók egyértelműen csökkenő adatokat mutat.

Ezek után nézzük a magyarországi adatokat.[16]

Mint köztudott az elmúlt években, hazánkban is drasztikusan meg nőtt az illegális migránsok és a menekült kérelmet benyújtók száma. Míg például 2009-10-ben 9 ezernél kevesebben (8830-8952) lépték át tiltott módon[17] a hazánk állam határát, addig 2011-ben már közel 12 ezren (11703), 2013-ban pedig már 30 ezernél is többen (30611), sőt 2014-ben november végéig[18] már több mint 40 ezren (40181).  A menekült kérelmet benyújtók[19] száma kissé másként alakul, ugyanis míg 2009-ben kétezres (2039) nagyságrendet mutat, addig 2010-11-ben lecsökken a korábbinak kevesebb, mint felére (852 – 767), majd 2013-ban ennek a hússzorosa (17534), 2014 év novemberéig pedig már több mint 20 ezer (20705)[20] fő kért hazánkban[21] menekült kérelmet. Mi lehet a megszokott illegális migrációs trendtől, illetve az EU-s tendenciától való eltérés.

Ezt talán az alábbi grafikon emeli ki igazán. Ebben azt láthatjuk – negyedéves bontásban – hogy a Frontex adatainak mekkora arányát jelentette az adott időszakban a magyarországi regisztrált adat, az ún. zöldhatáron (határátkelőhelyek közötti határszakaszon) illegális átlépés miatt elfogottak és a menekült kérelmet benyújtók vonatkozásában.

 

Jól látható, hogy míg korábban a Magyarországon regisztrált menekült kérők aránya elenyésző (1 % alatt) volt az Unió összesített adataihoz képest, addig 2013 elején ez megugrott, úgy hogy az év második negyedében az EU-ban regisztrált menekült kérelmezők közül minden tízedik hazánkra jutott. Majd megint hirtelen lecsökkent, ha nem is teljesen minimalizálódott, de jelentősen lecsökkent (1,8 %).

Részben hasonló, de nagyságrendben más történt a tiltott határátlépések esetében is. Itt a korábbi 5-8 %-os szintről először 2012 év elején emelkedett meg 16 % fölé az arány, majd 2013 év első felében már szinte majdnem azt lehetett mondani, hogy minden második (43,3 %) „zöldhatáros” illegális migráns nálunk próbálkozott. Aztán 2014 nyarára ez is lecsökkent a régi szintre (4,58 %).

Mi is történhetett? Ugyanis nem tört ki háború a szomszédunkban ez időszakban (az ukrán háború/polgárháború 2014 márciusában tört ki, akkora viszont vissza álltak a régi arányok) és az Iszlám Állam sem ekkor, és nem a közelünkben fejtette ki tevékenységét. Pedig egyszerű a válasz 2010-ben az új kormány úgy gondolta megvédi hazánkat a „nem kívánt betolakodóktól” és némi jogszabály módosítást[22] eszközölt. Ennek eredménye lett, hogy 2010-12 között megfeleződött a benyújtott menedék kérelmek száma. Igen ám, csakhogy időközben az EU szervei érzékelték az „új típusú” jogalkotást és jogalkalmazást, melyet szóvá is tettek[23]. Ennek folyományaként 2013 első felében „joghézag” keletkezett, így szinte akadály nélkül haladhattak rajtunk keresztül a nyugatra igyekvők. Ez futótűzként el is terjed és „boldog-boldogtalan” aki csak nyugatra vágyott hazánkon keresztül vágott neki a „szebb jövőnek”. Ez kicsit túlzónak tűnik, de van benne ráció, ugyanis a koszóvóiak voltak azok, akik kellő közelségben voltak ahhoz, hogy lereagálják a jogalkotási malőrünket.[24]

Ami Magyarországon jelentkezett rendkívüli migrációs nyomás lényegében az egész kontinensünkre jellemző tendencia része, de leginkább a kormányzatunk és a parlamentünk által elkövetett hibák sorozatának következménye. 

Felmerül a kérdés, hogy kell-e félnünk a külföldiektől, bevándorlóktól? Először is tudnunk kell, hogy évente legalább 35-40 millió külföldi utazik hazánkba, vagy hazánkon keresztül, ehhez képest még a 42 ezres szám[25] is elenyésző, főleg ha azt is tudjuk, hogy ezek döntő többsége a menekültügyi regisztrációt követően el is hagyja az országot (megy tovább nyugatra) és csak mindössze 1-2 % kap valamilyen tartózkodásra jogosító státuszt. Például 2014-ban 240 fő kapott menekült státuszt, 236 fő oltalmazottként lett elismerve és csak 27 fő esetében merült fel a visszaküldés tilalma.[26]

A hazánkban külföldiek által elkövetett bűncselekmények is szinte elhanyagolhatóak, ugyanis a nálunk elkövetett bűncselekményeknek 1,4-1,8 %-át követik el nem magyar állampolgárok.[27] Sőt még ezek fele is határátlépéshez kapcsolódik[28], vagyis azt itt élők biztonságát közvetlenül nem fenyegetik. Eközben a Magyarországon élő külföldiek között jóval magasabb a fiatal, munkával és magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, mint a magyar állampolgárok között. A 20 és 64 év közötti magyarok 20%-a rendelkezik felsőfokú diplomával, ezzel szemben az Európai Unión kívül érkezettek 43%-a végzett egyetemet. Ráadásul  míg 2007 és 2012 között a magyar állampolgároknak átlagosan a 49 százaléka dolgozott, addig a Magyarországon élő uniós állampolgároknak az 59,3 százaléka, a harmadik országból érkezőknek pedig 56,4 százaléka.[29]

 

Tehát nem azért kell rettegnünk a terrorcselekményektől, mert jönnek a menekültek, hanem éppen azért kell sokaknak el menekülniük hazájukból, mert mi (euro-atlanti) magunkat fejlettebbnek, okosabbnak képzelőknek sikerült olyan helyzetet kialakítanunk, hogy egyes országokban eluralkodott a terror (nem kis részben a mi tevékenységünk okán, vagy éppen azért mert nem tettünk semmit), illetve „szívó hatást” fejtünk ki a gazdasági fejlettségbeni különbségünk okán, a szociális ellátórendszerűnk meglétével és nem ritkánk jogszabályi „átgondolatlanságunkkal”, és ezekből kifolyólag a menekülni kényszerülők egy kis része hozzánk jön.

Igazán a terror fenyegetettség nem is a bevándorlókhoz köthető, hanem a leszármazottaik egy kis részéhez. Vagyis a fő gond – állítják szociológusok[30] – az identitás elvesztése. A másod- vagy harmadgenerációs (bevándorló leszármazottak) muszlimok – amilyenek a párizsi terror elkövetői is voltak – bizonyos hányada már nem érzik sajátjuknak szüleik, nagyszüleik kultúráját, de az európai társadalmak sem fogadják be őket, és gyakori tapasztalatuk a diszkrimináció. Ebben a kitaszítottságban sokan fogékonyak a szélsőséges internetes portálokon és egyes európai mecsetekben módszeresen hirdetett, gyújtó hangú ideológiákra, és csatlakoznak a közel-keleti dzsihádista mozgalmakhoz. Mondhatnánk azt is, addig van szerencsénk, amíg elutaznak[31] és valamely közel-keleti országban élik ki az identitászavarból fakadó frusztráltságukat. A kockázat igazán abból fakad, amikor visszajönnek „szülőföldjükre”. Ez már egy újabb tanulmány témája lehet …

Mindenesetre az látható, hogy a francia országi vérengzések nem igazán a bevándorlás, sokkal inkább integráció kérdésére kell, hogy ráirányítsa a figyelmet. Az Európai Unió éppen a migrációs kérdések komplex módon való kezelésének elősegítse érdekében a 2007-2014 pénzügyi időszakra létrehozta[32] és működtette az ún. Szolidaritási Alapokat[33]. Ez négy alapból áll, úgymint Menekültügyi-, Integrációs-, Visszatérési, és Külsőhatárok Alap, viszont a rendelkezésre álló forrásoknak általában csak kis része – országonként eltérő 5-15 %[34] – jutott az integrációs feladatok segítésére.

A kérdés igazán csak az, hogy valódi megoldásokat akarunk-e,[35] mert akkor a tényeket kell vizsgálni, a maga komplexitásában és a mélyebb okokat kell keresni, és nem csak az okozatokra reagálni, mert amíg ezt tesszük, addig csak feladatokat oldunk meg és nem magát a problémát.

 

 

Felhasznált irodalom

 

Ritecz György: Ami a számok mögött van, avagy amiről nem beszélünk. In: Székely Jánosné (Szerk.): Határrendészeti Tanulmányok, 2014/1. szám. 23-42. old.

 

Tálas Péter: A terrorfenyegetettségről a számok tükrében című munkája. In: Nemzet és Biztonság, 2011. szeptember 83-92. old.

 

Teke András: A „pull-push factor” biztonság alapú megközelítése In: Magyarországot érintő nemzetközi migráció, Felsőoktatási Tankönyv, MK Katonai Biztonsági Hivatal, Budapest, 2006. (145-166. old)

 

EUROPOL TE-SAT 2014 Eurooean Union Terrorism situation and trend report 2014. https://www.europol.europa.eu/latest_publications/37 (Letöltési idő: 2014.12.18.)

 

UNHCR Asylum Trends 2013 Levels and Trend sin Industrialized Countries. http://www.unhcr.org/5329b15a9.html (Letöltési idő: 2014.04.03.)

UNHCR Global Trends 2013 – http://www.unhcr.org/5399a14f9.html (Letöltési idő: 2014.12.12.)

 

http://444.hu/2015/01/09/ha-orbanon-mulik-bevandorlok-nem-fognak-budapesten-lovoldozni/ (Letöltési idő: 2015.01.12.)

 

http://www.start.umd.edu/data-tools/global-terrorism-database-gtd (Letöltési idő: 2014.12.04.)

 

http://frontex.europa.eu/publications/ (Letöltési idő: 2015.01.14.)

 

http://www.police.hu/a-rendorsegrol/statisztikak/hatarrendeszet (Letöltési idő: 2015.01. 11.)

 

http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=177&Itemid=1232&lang=hu (Letöltési idő: 2015.01.27.)

 

http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?text=22 (Letöltési idő: 2015.01.27.)

 

http://solidalapok.hu

 

http://www.origo.hu/itthon/20150122-illegalis-bevandorlo-nem-letezik.html (Letöltési idő: 2015.01.23.)




[1] Főleg hazánkban. Lásd: http://444.hu/2015/01/09/ha-orbanon-mulik-bevandorlok-nem-fognak-budapesten-lovoldozni/ (Letöltési idő: 2015.01.12.)

[2] A problémát jól érzékelteti és dolgozza fel Tálas Péter: A terrorfenyegetettségről a számok tükrében című munkája. In: Nemzet és Biztonság, 2011. szeptember, 83-92. old.

[3] http://www.start.umd.edu/data-tools/global-terrorism-database-gtd (Letöltési idő: 2012.01.24.) A letöltött adatok feldolgozása alapján készített grafikonok a szerzők műve.

[4] UNHCR Asylum Trends 2013 Levels and Trends in Industrialized Countries. 8. old. http://www.unhcr.org/5329b15a9.html (Letöltési idő: 2014.04.03.) A táblázat címe magyarul: A menedékjogi kérelmet benyújtók száma néhány régióban (a szerző fordítása)

[5]  UNHCR Global Trends 2013. 2. old. http://www.unhcr.org/5399a14f9.html (Letöltési idő: 2014. 12.12.)

[6] Lásd UNHCR Global Trends 2013. 2. old

[7] Lásd UNHCR Asylum Trends 2013. Levels and Trend sin Industrialized Countries. 31. old.

[8] Push faktor – lásd: Teke András - A „pull-push factor” biztonság alapú megközelítése. In: Magyarországot érintő nemzetközi migráció, Felsőoktatási Tankönyv, MK Katonai Biztonsági Hivatal, Budapest, 2006. (145-166. old)

[9] Az Európai Unió Külső határainak ellenőrzésének gyakorlati együttműködéséért felelős ügynökség - COUNCIL REGULATION (EC) No 2007/2004 of 26 October 2004 establishing a European Agency for the Management of Operational Cooperation at the External Borders of the Member States of the European Union

[10] A Frontex negyedéves jelentéseit a szerző dolgozta fel és készítette a grafikonokat. Forrás: http://frontex.europa.eu/publications/ (Letöltési idő: 2013.03.29.)

[11] A tanulmány írásának időpontjában ez a legfrissebb Frontex adat.

[12] 2013 negyedik negyedévében 33,06 %, 2014 első negyedévében 35,09 %, 

[13] Természetesen itt a Frontex összesített adatairól van szó, mely 31 állam adatait tartalmazza, melyek közül néhány nem tagja az EU-nak és néhány pedig a Schengeni szerződésnek, de a többség mindkettőnek tagja. Ennek részletezésére most nem térünk ki.

[14] EUROPOL TE-SAT 2014 Eurooean Union Terrorism situation and trend report 2014. Forrás: https://www.europol.europa.eu/latest_publications/37 (Letöltési idő: 2014.12.18.)

[15] A táblázat címe magyarul: Az etno-nacionalista és szeparatista terrorcselekmények kapcsán végrehajtott, vagy sikertelen cselekményeket elkövető, vagy ilyen cselekményeket megkísérlő elfogott személyek száma. Arrest – letartóztatás, attack – támadás/cselekmény (a szerző fordítása).

[16] Elnézést kérek a sok adatért, illetve grafikonért, de meggyőződésem, hogy néha egy-egy ábra sokkal többet képes megmutatni, illetve egyértelműben megvilágítani az összefüggéseket, mint sok tucat leírt sor.

[17] Az ORFK Elektronikus havi rendészeti helyzetképeit a szerző dolgozta fel és állított össze táblázatokat és grafikonokat. Forrás: http://www.police.hu/a-rendorsegrol/statisztikak/hatarrendeszet (Letöltési idő: 2015.01.11.)

[18] A tanulmány megírásának időpontjában ez volt a legfrissebb ORFK adat.

[19] ORFK adatai szerint, vagyis ez a rendőri szerveknél benyújtott kérelmek száma, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) adatai ennek általában a két-háromszorosa, de a tendenciák ugyanazok, illetve mivel a BÁH adatok csak éves bontásban elérhetőek, míg a rendőrségiek havi megoszlásban is, ezért ez utóbbiakat használjuk az elemzés során.

[20] A BÁH adatai szerint 2014 (egész) évben, hazánkban 42777 menekült kérelmet regisztráltak.

[21] Ahogy már jeleztem ez a rendőri szerveknél benyújtott kérelmek száma.

[22] Részleteket lásd: Ritecz György: Ami a számok mögött van, avagy amiről nem beszélünk. In: Székely Jánosné (Szerk.): Határrendészeti Tanulmányok 2014/1. szám. 23-42. old.

[23] Európai Bizottság, stuttgarti közigazgatási bíróság, UNHCR kritikái, részleteket lásd a „Ami a számok mögött van ..” című tanulmányban.

[24] 2013 első felében az összes tiltott határátlépők közel fele (5683 fő) koszóvói volt, 2014 első felében már csak 15 % (1034 fő). Ahogy a menekült kérelmet benyújtók is – 2013 első félévben – az összesen 10745-ből 4609 fő koszovói volt, addig 2014 első felében már csak 321 fő, ami az összesnek a 8 %-át tette ki. Igaz, 2014 őszétől már újabb óriási hullám indult, csak novemberben 4760 fő koszóvói követett el tiltott határátlépést, ami annak köszönhető, hogy megtapasztalták (és elterjed a híre) hogy nem is olyan szigorú magyar menekültügyi jogszabály (és a jogalkalmazás), mint ahogy az 2013 nyarán a közhiedelemben elterjedt. Valamint az is hozzá járulhatott, hogy az elmúlt évben vált közismerté a származási országokban a menedékkérőknek juttatandó magas támogatások mértéke, pl. Németországban 900 euró/fő (+400 euró/ gyerek).

[25] 2014-ben menekültkérelmet benyújtó.

[27] Lásd: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?text=22 (Letöltési idő: 2015.01 27.)

[28] Okmányhamisítás, beutazási és tartózkodási tilalom megsértése, embercsempészet.

[31] Egyfajta terror-turistaként.

[32] European Commission Directorate-General Justice, Freedom and Security – SOLID/2007/27 – Committee General programme Solidarity and Management of Migration Flows meetgin 20 September 2007.

[33] Szolidaritási Alapok weblapja: http://solidalapok.hu

[34] Magyarországok a biztosított több mint 92 millió euróból kevesebb mint 12,5 millió euró.

[35] Vagy megelégszünk a politikai – rövidtávú -, populista megoldásokkal.