Jelenlegi hely

Címlap » 2015/1

A palesztin nemzetiségű hontalan menedékkérők kérelmének elbírálására vonatkozó bírósági döntések értelmezése, különös tekintettel a magyar bíróságok joggyakorlatára

A palesztin nemzetiségű hontalan menedékkérők különleges jogi helyzetének háttere

Az 1948-as izraeli-arab konfliktust követően közel 750.000 palesztin hagyta el korábbi lakóhelyét és elsősorban a környező országokban, így Libanonban, Egyiptomban, Szíriában, az újonnan létrejött Jordániában, valamint Ciszjordániában és a Gázai övezetben találtak menedéket.

A palesztinok nagy része nem akart visszatérni korábbi lakóhelyére az izraeli „megszállás” végéig, és abban reménykedtek, hogy a környező arab országokkal vívott háború során Izrael megszűnik létezni. Az 1949-es békeszerződések megkötésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Izrael – ellenállva minden külső nyomásnak – továbbra is ellenőrzése alatt tarja a korábban főleg palesztinok által lakott területeket. A Biztonsági Tanács 1948 decemberében meghozott 194-es számú határozatának 11. cikke előírta, hogy az elmenekült lakosoknak lehetővé kell tenni a visszatérést, erre azonban Izrael nem volt hajlandó, hiszen a palesztin nemzetiségűek többségbe kerültek volna. Jelenleg is törvény tiltja, hogy a korábban izraeli területeken élő palesztinok az országba visszatérve visszakövetelhessék földbirtokaikat. Ez viszont azt eredményezte, hogy a háború és az izraeli katonák elől elmenekülők a környező, őket befogadó államok területén telepedek le.91

Mivel azonban ezek az államok többségükben nem akarták a palesztinokat teljes egészében befogadni és az ottani népességbe beintegrálni, a palesztinok másodrangú polgárokként, menekültekként kényszerültek élni. Tekintettel arra, hogy a korábbi brit mandátumterületnek az ENSZ 181-es határozatával történő felosztása során egy zsidó és egy arab államot hoztak létre, felmerült, hogy a menekültté vált palesztinok, ha Izraelbe nem is térhetnek vissza, az arab nemzetiségűek lakta Transzjordániában telepedhetnek le.92 Jordániában az 1948-49-es konfliktust követően letelepedett palesztinok nagy része jordániai állampolgárságot szerzett, azonban a többi környező ország nem volt ilyen nagylelkű, és elsősorban a demográfiai egyensúly felborulásától tartva, másodsorban az önálló palesztin állam létrehozásának tervéről való le nem mondás jeleként – akkor és azóta is – következetesen megtagadták a palesztinok társadalomba integrálását,

számukra az állampolgárság megadását, illetve az állampolgársággal egyenértékű jogi státusz biztosítását.93

 

A probléma megoldására hozta létre az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1949. december 8-án meghozott 302. számú határozatával az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Támogató Közel-Keleti Ügynöksége (United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East, röviden: UNRWA) nevű szervet, melynek legfőbb feladata a helyi önkormányzatokkal együttműködve közvetlen segélyek nyújtása és munkaprogramok megvalósítása.

Az 1967-es hatnapos háborút követően további 300.000 palesztin nemzetiségű menekült el, főleg Jordániába, így az UNRWA által támogatandó és ténylegesen támogatott személyek száma tovább nőtt.94

 

Jelenleg - az UNHCR definíciója95 szerint - azokat az embereket nevezzük palesztin menekülteknek, akiknek 1946 júniusa és 1948 májusa között szokásos tartózkodási helye Palesztina volt, és akik otthonukat és megélhetésüket az 1948-as izraeli-rab konfliktus miatt veszítették el, illetve akik az 1967-es arab-izraeli konfliktus következtében váltak menekültté, emellett a fenti definíciónak megfelelő személyek leszármazói is palesztin menekülteknek minősülnek. Az UNRWA a fenti definíciónak megfelelő emberek számát jelenleg közel ötmillióra teszi.96

 

A definíciónak megfelelő személyek jogosultak az UNRWA támogatására és védelmére, mely védelem elsősorban, de nem kizárólag az UNRWA-nál történt regisztráció során szerezhető meg. Az UNRWA öt földrajzi területen, Jordániában, Szíriában, Libanonban, illetve Gázában és Ciszjordániában van jelen. A definíciónak megfelelő, de védelemben nem részesített személyek egyrészt azért esnek kívül a védelemben részesítettek körén, mert a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban az UNRWA nincs jelen. A védelemben nem részesítettek másik csoportját azok alkotják, akik esetében a szokásos tartózkodási hely szerinti országban működik az UNRWA, de valamilyen okból kifolyólag nem regisztráltak a szervezetnél, illetve annak védelmét nem vették igénybe.

 

 

A Genfi Egyezmény 1D. cikkének és az elismerési irányelv 12. cikkének értelmezése palesztin nemzetiségű hontalan menedékkérők esetében

 

 

A Genfi Egyezmény 1D pontja értelmében Az Egyezmény nem alkalmazható azokra a személyekre, akik jelenleg nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől kapnak védelmet vagy támogatást. Ha ez a védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket Ipso-facto megilletik az Egyezmény által biztosított előnyök.

 

Az 1D. cikk célja a Menekültügyi Főbiztosság és az ENSZ más, hasonló feladatot ellátó szervei között hatásköri összeütközések elkerülése.97 Emellett az UNRWA létrehozásakor abból a feltételezésből indultak ki, hogy a lakóhelyüket elhagyni kénytelen palesztinok helyzetét belátható időn belül sikerül majd rendezni.98 Mivel a palesztin menekültek egy csoportja számára az ENSZ védelem már biztosított volt az UNRWA létrehozása és működése révén, az így védelemben részesítettek kikerültek az 1951-es Genfi Egyezmény hatálya alól.99

 

A Tanács 2004/83/EK irányelve, az úgy nevezett elismerési irányelv rendelkezik a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról. Az irányelv 12. cikk (1) bekezdés a) pontja a Genfi Egyezmény 1D cikkét tükrözi, mikor kimondja, hogy A harmadik ország állampolgárának, illetve a hontalan személynek menekültként való elismerése kizárt, amennyiben az érintett személy(t) a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja szerint nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervének vagy ügynökségének védelmében vagy támogatásában részesül. Amennyiben e védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket ipso facto megilletik az ezen irányelv által biztosított előnyök.

 

Az 1D. cikk illetve az elismerési irányelv 12. cikkének értelmezése és alkalmazása kapcsán sokáig nem merültek fel problémák, a palesztin nemzetiségű kérelmezők esetében nem került sor a Genfi Egyezmény alkalmazására, menekültként elismerésük a fenti két rendelkezés értelmében kizárt volt. Esetükben egyéb védelmi formák, például hontalan státusz biztosítása, illetve kiegészítő védelem nyújtása jelenthetett megoldást.

 

Az 1D. cikk szövegével és évtizedeken át tartó fenti értelmezésével ellentétben az UNHCR 2009 októberében publikált100 értelmezésének 4. és 5. pontjai szerint a Genfi Egyezmény 1D. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a fent ismertetett palesztin definíciónak megfelelő személyek kivételt képeznek az Egyezmény hatálya alól, kivéve, ha az öt genfi ok egyike miatti üldöztetésnek vannak kitéve. Megállapítható ugyanis az Egyezmény alkalmazhatósága minden olyan esetben, amikor az UNRWA működési területétől távol levő személyek genfi okok miatti üldöztetésnek vannak kitéve.

 

Az UNHCR álláspontja szerint101 az „Egyezmény nyújtotta előnyök kifejezés” a szerződő felek által alkalmazott általános eljárás lefolytatását jelentette, garantálva ezzel, hogy a palesztin kérelmezők a többi kérelmezővel azonos elbírálás alá essenek, ezzel gyakorlatilag hatályon kívül helyezve az 1D. cikk alkalmazását. Érthető ugyanakkor ez az álláspont annak fényében, hogy ezen értelmezés révén folyamatossá válik a palesztin menekültek védelme, hiszen az UNRWA védelme alól kikerülve a Genfi Egyezmény nyújtotta védelem alá kerülnek, amennyiben ennek feltételei – a genfi okok miatti üldöztetés – fennállnak.

 

Ezen túl felmerült egy harmadik értelmezés is, nem a Genfi Egyezmény, hanem az elismerési irányelv 12. cikk (1) a) pontjával kapcsolatban, eszerint „ha e védelem vagy támogatás anélkül szűnt volna meg, hogy e személyek helyzetét (…) véglegesen rendezték volna (…) e személyeket ipso facto megilletik az ezen irányelv által biztosított előnyök” megfogalmazást úgy kell értelmezni, hogy az UNRWA működési területétől távol tartózkodó, korábban az UNRWA védelmét élvező személyeket automatikusan menekültként kell elismerni.

 

Ezen értelmezés szerint az UNRWA támogatása és védelme - mivel az öt meghatározott földrajzi területhez köthető - gyakorlatilag megszűnik, nem létezik minden olyan személy esetében, akik az UNRWA működési területén kívül tartózkodnak. Tekintettel arra, hogy néhány kivételtől eltekintve (pl. Svájc egészen a közelmúltig) a menedék iránti kérelem érdemi vizsgálatának feltétele a kérelem személyes előterjesztése, előrevetíthető, hogy ezen értelmezés szerint minden UNRWA regisztrált menedékkérőt menekültként kellene elismerni.

 

A Fővárosi Bíróság előtt 2007 óta több olyan palesztin nemzetiségű menedékkérő ügyében is folyt eljárás, ahol a peres felek a fenti két, illetve három értelmezés egyikét terjesztették elő, így a Fővárosi Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében két esetben is az Európai Unió Bíróságához fordult az irányelv 12. cikkének értelmezése végett.

 

A Bíróság először a Bolbol ügyben102 hozott ítéletében azt mondta ki, hogy a Genfi Egyezmény 1D. cikkének szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy csak az UNRWA segítségét ténylegesen igénybe vevő személyek tartoznak az ott szereplő, menekültstátuszra vonatkozó kizárási ok hatálya alá, amely okot szigorúan kell értelmezni, tehát ez a kizáró ok nem vonatkozhat azokra is, akik az UNRWA védelmére vagy támogatására csak jogosultak, vagy jogosultak voltak, de azt nem vették igénybe. Vagyis a kizáró ok nem az UNRWA védelemre való jogosultsághoz, tehát a fentiekben ismertetett palesztin definíciónak való megfeleléshez kapcsolódik, hanem az UNRWA támogatás tényleges igénybe vételéhez. A védelem, illetve támogatás igénybe vételének megállapításával kapcsolatban pedig az UNRWA-nál való regisztráció a segítség tényleges igénybevételének elegendő bizonyítéka azzal, hogy regisztráció hiányában is, egyéb eszközök révén is bizonyítani, illetve valószínűsíteni lehet az UNRWA segítségének igénybevételét.

 

Ebből következően minden olyan, magát palesztin hontalannak valló kérelmező, aki az UNRWA támogatását ténylegesen nem vette igénybe, a Genfi Egyezmény hatálya alá tartozik, vagyis az ilyen személyek kérelmét a tagállamok által a menedékjog iránti kérelem elbírálásra meghatározott általános eljárás szerint kell lefolytatni. Ez által a Bíróság korlátozta a korábbi értelmezést, hiszen azon palesztin nemzetiségű kérelmezők, akik korábbi szokásos tartózkodási helye olyan ország volt, melyre az UNRWA mandátuma nem terjed ki - jellemzően Egyiptom, Szaúd-Arábia, illetve Irak - ugyanígy azok, akik az UNRWA működési területéről menekültek, de nem rendelkeztek UNRWA regisztrációval szintén automatikusan kikerültek az 1D. cikk (ezzel együtt a 12. cikk (1) a) pont) jelentette kivétel alól. Következésképpen a Bíróság jogértelmezésével széles körben kiterjesztette a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát a nem UNRWA regisztrált palesztinokra is, előírva, hogy esetükben a tagállamoknak az menekülteljárást az általános szabályok szerint kell lefolytatni.

 

Ezzel azonban a Bíróság nem válaszolta meg a Fővárosi Bíróság által feltett kérdések mindegyikét, így különösen az UNRWA regisztrált palesztinokkal kapcsolatban hagyott teret további jogértelmezésnek. Tekintettel arra, hogy a Fővárosi Bíróság előtt, palesztin nemzetiségű menedékkérők ügyében folyó, a Bolbol ügyben hozandó előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel felfüggesztett perek többségében a felperesek UNRWA regisztrációja bizonyított volt, illetve azt a menekültügyi hatóság valószínűsítettnek fogadta el, a Bolbol ügyben adott válasz nem segített annak eldöntésében, hogy az UNRWA regisztrált kérelmezők esetében az alperesi álláspontnak megfelelően kizárt-e a menekültkénti elismerés vagy a felperesi értelmezésnek megfelelően automatikus menekültkénti elismerést jelent.

 

Erre tekintettel a Fővárosi Bíróság ismét előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, ahol egyrészt „az ügynökség védelmének vagy támogatásának megszűnése” másrészt az „ipso facto megilletik az ezen irányelv által biztosított előnyök” kifejezések megfelelő értelmezését kérte az Unió Bíróságától.

 

A Bíróság 2012. december 19-én hozott ítélete103 szerint az „irányelv szerinti előnyök” kifejezés jelentése - a fent kifejtett UNHCR értelmezés, valamint a tagállamok általi értelmezéssel ellentétben - nem a menekülteljárásba történő „beengedést”, vagyis az általános szabályok szerinti eljárás lefolytatását jelentette, hanem automatikus menekültkénti elismerést. Az ítélet 74. pontja szerint „az irányelv által biztosított előnyök” kifejezés tágabb jelentéstartalmat hordoz magában a 2. cikk c) pontja szerinti menekült elismerésnél, vagyis az Unió Bírósága kimondta, hogy a palesztin nemzetiségű hontalanok esetében nem szükséges a genfi okok miatti üldöztetés, illetve az üldöztetéstől való félelem bizonyítása, illetve valószínűsítése a menekültkénti elismeréshez, kedvezőbb helyzetbe hozva ezáltal a palesztin kérelmezőket más nemzetiségű kérelmezőkkel szemben.

 

A Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban feltett második kérdésre válaszolva kifejtette, hogy pontosan milyen feltételek megléte esetén lehet ezt a „kedvezményes elbánást” alkalmazni. Ennek kapcsán értelmezni kellett a „védelem bármely okból történő megszűnése” kifejezést, hiszen a Fővárosi Bíróság előtti perekben is ez volt az a fordulópont, ami eldöntötte, hogy az irányelv nyújtotta előnyök milyen körülmények fennállta esetén alkalmazandók.

 

Ennek kapcsán a Bíróság elvetette azt a felperesi értelmezést, miszerint a „bármely okból történő megszűnést” szó szerint kellene értelmezni. Ennek kapcsán a Bíróság ítéletének 59. pontjában egyértelműen kimondta, hogy az UNRWA működési területétől való puszta távollét, illetve a terület önkéntes elhagyása nem minősíthető a védelem megszűnésének. Ezzel a döntéssel a Bíróság gyakorlatilag elismerte, hogy az UNRWA által elismert palesztin menekülteknek nyújtott védelem nem szűnik meg az UNRWA működési területétől való távolléttel, vagyis az UNRWA védelméről történő önkéntes lemondás nem eredményezhet menekültkénti elismerést. Elméleti oldalról megközelítve megállapítható, hogy ezzel ellentétes döntés születése ellentmondott volna annak a célnak, ami az UNRWA létrehozása és működtetése mögött áll, feleslegessé téve az Egyezmény 1D. cikkét és ezzel összefüggésben az irányelv 12. cikk (1) bekezdés a) pontját is. Gyakorlati oldalról megközelítve egy olyan döntés, mely minden palesztin menedékkérőnek automatikus menekültkénti elismerést biztosít azt jelentette volna, hogy az Európai Unió megnyitja kapuit az előtt a több mint ötmillió palesztin előtt, akiknek a helyzetét az elmúlt több mint hatvan év során nem sikerült rendezni.

 

Az UNRWA által biztosított menekült státusz tehát a fenti értelmezés szerint nem váltható fel automatikusan a tagállamok által, a Genfi Egyezmény, ezzel összefüggésben pedig az elismerési irányelv, illetve a tagállami jogszabályok révén nyújtott menekülti elismeréssel. Ugyanakkor a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv Genfi Egyezményből eredő célja egyértelműen annak biztosítása volt, hogy a menekültként elismert palesztin személyek védelme az UNRWA védelem megszűnése esetén is biztosított legyen. Erre tekintettel a Bíróság kimondta, hogy az UNRWA védelem megszűnése egyrészt objektív körülmények, másrészt szubjektív tényezők eredményeként valósul meg.

Nyilvánvaló okokból nem nyújt védelmet az UNRWA, ha maga a szervezet megszűnik, ugyanakkor az ítélet 57. pontjának értelmében a szervezet puszta léte sem garantálja egyértelműen a védelem, illetve támogatás biztosítását. Ebből következik, hogy az UNRWA védelem - a szervezet megszűnésén túl - akkor szűnik meg, ha a szervezet számára lehetetlenné válik, hogy ellássa feladatát, vagyis nem képes biztosítani azokat az életfeltéteket, melyek biztosítása a feladata. Mind a szervezet megszűnése, mind pedig a feladatainak ellátására való képtelenség objektív körülmény, külső tényező, az erre vonatkozó adatok alapján elméletileg egyértelműen megállapítható ténykérdés, aminek a szubjektív tényezőkhöz hasonlóan jogkérdésként történő elbírálása jogbiztonsági problémákat vethet fel.

 

 

A C-364/11 számú ítélet értelmezése, és az alkalmazása körében felmerült anomáliák elemzése a magyar bíróságok joggyakorlatában

 

Az előzetes döntéshozatal miatt felfüggesztett perek folytatása során az eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság több olyan ítéletet hozott, melyek alapvetően különböznek nem csak egymástól, de az El Kott ügyben hozott döntéstől is, felvetve ezzel az Európai Unió Bírósága által hozott döntés eltérő értelmezésének lehetőségét, mely lehetőség azonban a jogalkalmazási egység, illetve a jogbiztonság szempontjából kifejezetten aggályos.

 

 

Az UNRWA támogatás megszűnése és a szervezet által biztosított életfeltételek értékelése

 

Az El Kott ítélet 57. pontja értelmében az elismerési irányelvben szereplő „védelem vagy támogatás (…) megszűnt” szavakból az következik, hogy az UNRWA által nyújtott tényleges támogatás megszűnése szükséges ahhoz, hogy a menekültkénti elismerésből való kizáró klauzula (1D. cikk) már ne legyen alkalmazható. Az ítélet 63. pontja szerint a személyes biztonság komoly veszélyeztetettsége mellett a második elengedhetetlen feltétel, hogy az UNRWA ne legyen képes biztosítani azokat az életfeltételeket, amelyek megfelelnek az általa ellátandó feladatoknak. Tekintettel arra, hogy az El Kott ítélet a két feltétel vizsgálata során az „és” szót használja megállapítható, hogy a „könnyített” menekültkénti elismerés alapvető feltétele, hogy az UNRWA az adott országban, illetve működési területen ne legyen képes azokat az életkörülményeket biztosítani, amelyeket feladata szerint biztosítania kell.

 

A menekültkénti elismerés vizsgálata kapcsán elengedhetetlen tehát annak vizsgálata, hogy a személyes biztonság veszélyeztetettsége mellett, az UNRWA az adott működési területen képes-e ellátni a mandátuma szerinti feladatokat. Ha megállapításra kerül, hogy a szervezet képes ellátni a feladatát, az ipso jure kizárja az El Kott ítéletben rögzített „kvázi automatikus” elismerés alkalmazhatóságát.

 

Ebben az esetben az irányelv 12. cikk (1) a) pontja szerinti kizáró ok kerül alkalmazásra, mely a menekültkénti elismerésből kizárja azokat, akik az UNRWA védelmét, támogatását élvezik - hiszen ez a védelem, támogatás még mindig fennáll és hozzáférhető.

Előfordulhat természetesen olyan helyzet, amikor az UNRWA védelem ellenére a kérelmező élete, testi épsége veszélyben van lakóhelyén. Ebben az esetben a menekülteljárásra vonatkozó általános szabályok [a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Met.) 58. § (2)] értelmében sor kerülhet a kérelmezők oltalmazotti elismerésére, amennyiben annak jogszabályi feltételei egyébként fennállnak.

 

Kétséges a megítélése annak, hogy az UNRWA képes-e ellátni feladatait. Álláspontom szerint a szervezet működése ténykérdés. Ennek megfelelően a kérdés jogkérdésként történő megítélése azt eredményezheti, hogy különböző fórumok (pl. menekültügyi hatóság, eltérő bíróságok) az azonos tényeket másként értékelik. Belátható, hogy ez a jogbiztonság szempontjából kifejezetten aggályos, mivel előállhat olyan helyzet, amikor egy adott időben fennálló ugyanazon biztonsági helyzetet két különböző bíróság másként ítél meg, aminek következtében az UNRWA valamely meghatározott működési területéről érkező, hasonló menekülési történettel rendelkező személyek ügyében előfordulhat, hogy egyik kérelmező menekültként, míg a másik oltalmazottként kerül elismerésre vagy akár elutasításra.

 

Az UNRWA működésének értékelése során nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szervezet saját megítélése szerint képes-e ellátni feladatait. Nem kétséges például, hogy Szíriában a jelenlegi polgárháborús helyzetre tekintettel egyes UNRWA szolgáltatások ellátása ellehetetlenült.104 Ugyanakkor nem mondható el ugyanez az UNRWA Libanoni és Jordániai működéséről.105 Tény, hogy a Szíriát elhagyni kényszerült palesztin nemzetiségűek ellátása komoly terheket ró az UNRWA-ra, és az sem tagadható le, hogy az egyébként is zsúfolt táborokban az életfeltételek meg sem közelítik az európai átlagot. Ugyanakkor az UNRWA saját beszámolója szerint106 a szervezet a normál működése ellátására szánt összegek mellett eddig is százmilliós nagyságrendű felajánlásokat kapott a szíriai helyzetre tekintettel, a honlapon közzétett jelentések szerint libanoni és jordániai működését több szempontból is kiterjesztette107 (pl. szociális munkások számának növelése, orvosi ellátás kiterjesztése, készpénz segélyek), amit semmiképpen nem lehet a szervezet működésképtelenségeként értékelni.

 

Az UNRWA által ellátandó feladatok a következők:

* iskolákat és

* egészségügyi központokat tart fent,

* jogi segítségnyújtást végez,

* szociális jellegű segítséget nyújt mind a táborokban mind pedig azokon kívül élő regisztráltaknak,

* természetbeli és pénzügyi támogatásokat nyújt (egyszeri támogatások, kedvezményes hitelek),

* segítséget nyújt a táborok fejlesztéséhez (ugyanakkor sem a táborok fenntartása, sem pedig azok fejlesztése nem az alapító okiratban rögzített feladat).

 

A fentiekből is megállapítható, hogy az UNRWA által ellátandó feladatok kizárólag szociális jellegűek, melyek célja elsődlegesen azon hátrányok kiküszöbölése, melyek a palesztin nemzetiségűeket a fogadó államok állampolgárságot megtagadó intézkedései és az ebből eredő hátrányok miatt érik. Az UNRWA azonban semmiképpen nem katonai vagy rendfenntartó szervezet,108 az ilyen jellegű feladatok ellátása nem hogy nem feladata, de esetleges katonai, rendvédelmi tevékenységével az UNRWA a fogadó ország nemzeti joga mellett nemzetközi jogot is sértene.109 Az El Kott ítéletben megfogalmazott „támogatás és védelem” kifejezések tehát semmiképpen nem értelmezhetőek fizikai jellegű védelem biztosításaként,110 így az ilyen védelem palesztinok számára történő biztosításának hiánya egy adott területen nem értékelhető az UNRWA